Amikor Sámsont hazahoztam, bizony nem sokat tudtam a nemesek jelleméről, viselkedéséről. Előtte csak közepes (feketesapkás) papagájaim voltak. Róluk tudni kell, hogy alapból olyan kis "dömdödöm" mindegyik, ezen azt értem, hogy nem félősek, nagyon bátrak és kíváncsiak, a különféle szituációkat, változásokat viszonylag jól viselik. Sámson volt az első "nagypapagáj" az életünkben. Az első napok azzal teltek, hogy mint egy rendes cseperedő papagájgyerek, állandóan kaját koldult mindenkitől. Vicces volt, ahogyan a kis sapis tojóm megetette (ez a normál reakció egyébként, ha a kicsik enni kérnek, a nagyok megetetik őket) ami úgy nézett ki, hogy a sapis csöre teljesen eltünk Sámson csőrébe, sosem csípte meg egyik a másik nyelvét, szépen elvoltak. Ezért is történhetett talán, hogy ők ketten mindig nagyon jó barátok voltak, amíg Zizikém élt.
Ha valaki úgy hozza el a tenyésztőtől a madarát, hogy a magot már eszi,de még a nevelőtápot is elfogadja, én személy szerint, nagyon fontosnak tartom, hogy ha lehetősége van rá, esténként még megetesse, sőt nem csak ő, hanem lehetőség szerint mások is a családból. A korai szocializáció nagyon fontos, hogy megszokja a madár az embereket, ne egyetlen ember jelentse számára a szeretetet, kaját, simogatást és játékot. Megtanulja, hogy a Kéz nem ellenség, hanem barát, nem bánt hanem simogat, akkor a későbbi időszakban, amikor a tesztoszteron szintje nő, mondhatni kamasz lesz, könnyebben lehet kezelni a kamaszos viselkedést.
A fiatal madarak a kirepülés előtt fogyasztanak, ilyenkor ösztönösen csökken az étvágyuk, hogy könnyebben tanuljanak repülni. Nem kell tehát megijedni, ha a madár a kirepülési időben rosszabb étvágyú, később ezt bőségesen bepótolja. A repülési idő elején kicsit macerásabb, míg megtanulja a landolást, utána azonban már gyönyörűen repül és landol is. A nemeseknek különösen nagy a szárnyfesztávja, minumum 70 cm, alfajtól függően, csodálatos látvány ahogyan a kiterjesztett szárnyaival átszeli a szobát.
A fiatal madár természetesen nincs még tisztában, mekkora "erőt" képviel a csőre, fontos ezért, hogy az első pillanattól tudatosan és következetesen rászóljunk (és mindig ugyanazt a szót használjuk:pl. nem szabad, fáj, finoman stb.), ha a csőrével erősebben ráfog a kezünkre. Még azt is megtehetjük, hogy az ujjunkat figyelmeztetően felemeljük. Mi ebben már ott tartunk, hogy elég csak az ujjamat felemelni és Sámson tudja, hogy hagyja abba amit éppen csinál. A nemes rendkívül kedves és bújós madár. Nagyon szívesen bújik esténként a gazdája nyaka alá, ahol nyafogva, mormogva szépen bealszik. Szükség van ezekre az együttlétekre, hiszen így szokja meg, hogy feltétel nélkül megbízzon az emberben. A kalitjában gondoskodnunk kell játékokról is. Túlságosan nem kell tele tenni, hogy a madár még mozoghasson benne kedve szerint, de legyen mindig benn játék a számára. Én ezt úgy oldom meg, hogy több garnitúra játékom van és időnként cserélem őket. Többnyire a teszveszen vásárolok bébijátékokat, fából vagy erős műanyagból és van egy másik beszerzési forrásom, ahol természetes anyagból, akár az én elképzelésem szerint is, elkészítik a nagyhintákat, a lógós-rágható mindenféléket:
http://picasaweb.google.hu/magnyes/Jatekok#
Itt pedig fa-bőr kombinációjú és fa játékokat lehet kapni papagájok részére:
www.papagajjatek.com
A nemes papagájoknak minimum 60x80x160 cm körüli méretű kalit a minimális szükséglete, rendszeres napi reptetés és szobai játék mellett. Ennél kisebbet nem szabad nekik megvenni (és más nagypapagájnak sem), mert a kisebb kalit erősíti a fészekvédő ösztönét és nem is érzi benne jól magát. Tudom, hogy sokszor úgy adják el a kalitokat, hogy "Elég nagy ez neki, az én ....... (jákóm, amazonom, nemesem) is ilyenben élt és elég volt!" Nem, nem elég, nagyon sokszor, ha kicsi a kalit a fiatal madár elkezdi védeni, mivel ezeknél még az etető-itató tálakat sem lehet kívülről betenni ezért állandóan be kell nyúkálni, , az a tapasztalatom, hogy a madár támad, csíp hiszen annyira kicsi a kalitja hogy nem tud hová elhúzódni, ha az ember benyúl, szóval ez egy csomó gond és probléma forrása lehet. Aki ilyen nagypapagájt akar tartani igenis rakja össze a pénzét egy normális kaitkára is vagy készítsen neki. Ellenkező esetben már az összeszokása a madárral is sokkal problémásabb lesz.
A másik sarkalatos kérdés, hogyan viselkedjünk a madárral amikor hazavisszük. Sajnos, elég sokan vannak, akik attól a pillanattól, hogy a madár beteszi a lábát a családba, csak azzal foglalkoznak, hogy mikor fog a tenyerükbe belefeküdni, mikor repül utánuk..... és sorolhatnám. A válasz nagyon egyszerű: majd, ha megszokta és megszerette új gazdáját-gazdáit. Az emberek zöme kézzel nevelt nagypapagájt vásárol, ez azonban nem jelenti azt, hogy ahogyan hazaér a madárral már végig kell taperolni az egész családnak. A madárka jön valahonnan, ahol megszokta XY-t, elkerül egy másik helyre, ott is meg kell szokja az embereket. A kalitkája a temploma, ott teljes nyugalomban és biztonságban kell érezze magát. Nem feltétlen kell kiengedni az első napban, csak ha etetjük, viszont érdemes odaülni a kalit mellé és ismerkedni. Ahány madár, annyi jellem. Az egyik bátrabb, a másik félénkebb, ennek szellemében kellene haladni az ismerkedéssel is. Ha etetjük a madarat, akkor ugyis ki kell venni esténként, ha megetettük akkor kicsit kinn is maradhat. Nagyon fontos dolog, hogy ezek a madarak teljesen átveszik a gazda hangulatát, ha az nyugodt, nyugodt a madár is, ha izgatott vagy ideges akkor a madár is ilyen lesz. Halkan, kedvesen beszéljünk neki, mindent kommentáljunk, amit csinálunk. Minden alkalommal, amikor azt akarjuk, hogy rálépjen az ujjunkra vagyis a hasa alá tartjuk, kissé odanyomva hogy fellépjen rá, ezt kommentáljuk is mindig ugyanazzal a szóval: Fel! Gyere! stb. mert így fogja megtanulni mit is akarunk tőle.
A fiatal madarak, mint általában a nagypapagájok, elég félősek. Az új dolgoktól, a kapkodástól bizony megijednek. Lehetőség szerint mindig nyugodtan nyúlkáljunk a közelében és beszéljünk hozzá. Az új dolgoktól is megijedhet. Nálunk, ha új játék kerül be a kalitba, akkor azt már pár nappal előtt felteszem a kalit tetejére, csak úgy, hogy megszokja.
Általánosságban az az alapelv, hogy nem büntetéssel hanem pozitiv megerősítéssel kell nevelni őket. Hamarosan folytatom!
Félőssége ellenére a nemes nagyon szereti a gyerekeket. Érdekes módon, ha egy idegen felnőtt nyúlkál, kapkod felé, akkor többnyire odacsap a csőrével (nem csíp csak üt, de a csőre 4 centi kőkemény szaru), míg egy gyermek (az unokám 2 éves) kapkodós, kusza mozdulatait nagyon jól viseli, sőt elkezd kontaktusba lépni vele. Nagyon figyeli, utána megy, hogy lássa mi történik és hagyja magát megsimogatni a kis kezektől, olyankor soha eszébe sincs csapkodni a csőrével. Nagyon szeret az unokám etetőszékén ülni, a kislány megkínálja még az uzsonnájából is és a 4 centis csőr úgy veszi el a kis kezekből a kaját, mintha hímes tojás lenne. Soha nem erőszakos, durva vagy csípős a gyerekkel, bár szerencsés vagyok, mert ugyanezt mondhatom el a feketesapisaimról is.
A nemes papagáj egészen különös módon vonzódik az emberek testi közelségére. Fiatalabb korában kifejezetten nagyon szeret az ember mellkasán, nyakában szunyókálni, jellegzetes, nyafogó hangot hallatva, ismerek olyan tojót is, aki imád a gazdájával aludni, bebujva a nyaka alá, szóval hihetetlenül kedves madár. Sokszor alvás közben a csőrét a gazdája szájához nyomja és úgy szunyókál. Ha a válladon van, megfogja a füledet, orrodat és maga felé fordítja az arcodat, hogy elérje a szádat.
Úgy 19-20 hónapos kora körül éli meg az első hormonális ciklusát. A fiatal madarak, akik kolóniában élnek, elkezdenek kakaskodni. A szemük erősen zoomol, fel-fel csapják a szárnyaikat, hogy az alatta lévő piros folttal elijesszék az "ellenfeleket", hangosan "csattognak", hívják, várják hogy a csapatból ki akar megverekedni velük. Ez a viselkedés arra irányul, hogy a későbbiekben, amikor már a tojó kegyeiért megy a harc, fel tudják venni a kesztyűt az ellenfelektől. Be kell bizonyítsa a tojónak, hogy képes megvédeni a területet, a fészket és magát a tojót. A tesztoszteron szint az egekbe szökik ez alatt az időszak alatt. Büntetéssel, agresszióval ilyenkor nem érünk el náluk semmit, hiszen ezek a dolgok ösztönösek. Dícsérettel, kedves-halk beszéddel szépen le lehet nyugtatni őket. Ami pedig a legfontosabb, igaziból ilyenkor sem csíp meg soha úgy, hogy vér fojjon, inkább csak erősebben fog a kezemre, amit viszont simán le lehet állítani, ha fiatalabb korában eleget foglalkoztak vele és tudja mit jelent a tiltó szó. Nagyon jó módszer ilyenkor, hogy egy megnedvesített, vizes kis törölközőt vagy mosdókesztyűt és ő azt húzza, rázza, tépdesi, levezeti az agresszióját rajta. (Nem én találtam ki, nálam okosabbtól tanultam:-DD) Sámsonomnál ez az időszak szeptember vége felé kezdődött, most devember van, de már koránt sem olyan agresszív, mint az elején volt. Onnan is észre veszem, hogy szívesen felmászik a nyakamba és hozzá simul az arcomhoz, nyakamhoz, hagyja magát simogatni és újra imádja a csöre hegyét a számhoz dugni. Ezeket csak azért írom le, mert tény, hogy a hormonális időszakban kissé nehezebb velük (és nem csak velük, szerintem minden nagypapagájjal) de ezt bőven kárpótolja az a hihetetlen szeretet, ahogyan a gazdájával viselkedik.
