A nemes tojók hormonális viselkedése
Szemelvények a Land Of Vos fórum
archívumából
Előszóként szeretném elmondani, hogy
ugyan nincsen nemes papagáj tojóm, mert féltem az időnkénti agresszívnek tűnő és
kiszámíthatatlan viselkedésüktől, de mégis mindig nagyon izgatott, hogy miért
is ilyenek ezek a gyönyörű piros madarak. Nagyon sokfelé olvastam már a
nemesekről, de igazán ez a poszt fogott meg, úgy érzem logikus és természetes
magyarázatot ad a viselkedésükre. Nemes tojóm ugyan valószínűleg sosem lesz (bár
soha ne mondd, hogy soha) a két hímem együtt él békében, mégis arra gondoltam,
hátha ennek a fordításnak a nyomán azok is megértik madaruk természetét, a miérteket,
akik tojót tartanak és néha értetlenül állnak a viselkedése előtt. Ajánlom tehát ezt a kis cikket azoknak a
hobbista madártartóknak, akik nemes tojó tulajdonosok!/A fordító megjegyzése/
A
vadonban a tojók már nagyon fiatal korukban elkezdik védeni a fészkelő helyeket
vagy lehetséges fészkelő helyeket.
A
fészkelő helyek megtalálása nagy jutalom, hiszen nehéz ilyet találni. A fészkek
fák és pálmák üregeiben vannak. A fészek bejáratát nem ők készítik, különösen
nem fákon, a nemes tojók nem harkályok. Kihasználják, hogy más állatok lyukat
kezdtek a fa törzsén, ahol esetleg letört a fa ága vagy megsérült, lágyabb vagy
szuvas a fa belseje.
A fészek kereséséhez állandóan ellenőrzi a körülötte lévő
sötétebb helyeket. Olyan helyeket keresnek, ahol kevés a fény: lyukakat a kéreg
alatt, ágak helyét a fákon, a lakásban olyan helyet, ahol a párnák össze vannak
halmozva, íróasztal melletti sötétebb
részek, szennyestartó kosár, polcok, fiókok belseje. Ha a tojó talál egy fészeknek
megfelelő helyet, akkor elkezdi kibővíteni, tépi a csőrével a fa belsejét,
kikaparja a lábával és kihordja azt. Alagutat fúr a párja segítségével a pálmafába
vagy a puha fába, sok láb hosszan
…………….. hatalmas munka egy ilyen kicsi papagájnak! Ha szerencsés, akkor a Természet vagy egy másik
élőlény segít neki. Ha elég mélyre fúrt le, akkor alul az üreget kiszélesíti és
egy kis kamrát csinál. Az üreg aljáról leszedett anyagot összerágja, ez olyan
lesz, mint egy puha ágynemű a tojásoknak. Kotorászik a sötétben lenn, kaparja,
rágja a belsejét, készíti a fészkét.
Nagyon erős az ösztöne, hogy rágjon és rengeteg az energiája, hogy
haladjon – de ez a legfontosabb a fészket készítő tojónak! Mivel fészeknek való
helyeket nehéz találni, nehéz megtartani is ….. más madarakat, a kakadukat és a
többi nemes papagájt is nagyon érdeklik ezek.
Nagyon sok munkája van a fészekben, rengeteg erőfeszítéssel készítette
és nem könnyű találni egy másikat……..ezért ott marad a fészekben és védelmezi
azt!
Ez idő alatt a párja(i), (a nemes tojóknak több hím is udvarol
egyszerre) segítenek valamelyest és etetik, ezért szinte soha nem kell
elhagynia a fészkét.
Amíg a tojások/fiókák megérkeznek ő a bejáratnál ül, megmutatja
gyönyörű, izzó vörös arcát, a fej és nyak tollait, jelzi, hogy itt fészek van:”
Hééé, nemes hímek, ide!!!! - „Nemes tojók!! Ez az üreg már foglalt!!!!”
Nemcsak a többi tojótól kell védenie a fészkét, hanem a
ragadozóktól is. A fán lakó óriás
patkány, melynek súlya 1 kg
is lehet, a gyíkok (pl. varánusz) és a kígyók veszélyesek a tojóra, a fiókákra
és a tojásokra is. A Salamon szigeteken és a környékén boák élnek, akik a
farkuknál fogva kapaszkodnak a fákon. Szintén ott él a barna fa kígyó (Brown
Tree Snake), ami oly hatékony ragadozója a madaraknak, hogy már majdnem
teljesen kipusztította az őshonos, vadon élő Guam populációt.( A barna fa kígyó
viszont nem őshonos, az ember hurcolta be.) A bölcs madárnak nagyon ébernek
kell lenni, nem habozik megvédeni a fészket, a tojásokat, a fiókákat és saját
magát.
A nemes tojó a fészekben szinte láthatatlan, annak ellenére,
hogy napfényben ragyogó színei vannak.
Vörös és kék tollai, fekete csőre szinte eltűnik a sötétben. E.B.
Cravens azt írja: a tojók szinte transz-szerű állapotban vannak, amíg a
fészekben ülnek. A szemeik nyitva vannak, de teljesen mozdulatlanok, mintha
várnának valamire (valószínűleg ez a transz-szerű állapot segít nekik elviselni
a fészekben töltött hosszú időt). De ha valami mozog, ami nem úgy néz ki,
mint a hím vagy a fióka, akkor azonnal
támad……….. a harapás nagyon gyors és dühödt, akiket már csípett meg nemes tojó,
az jól tudja milyen ez, mint a terrier harapása, fogja, harapja és rázza
ütemesen. Olyan ez, mintha a vad ösztönei arra bíztatnák: „ÖLD MEG A KÍGYÓT!
RÁZD! ÖLD! NE HAGYD, HOGY ELMENJEN!”
Az ösztönök jelzik a madár testének, hogy mikor viselkedjen így:
ha hormonálisan kezd viselkedni utána fészket épít, tojást rak, fiókát nevel,
ezeknek az ösztönöknek külső jelei is vannak és a gazdájának minél többet meg
kell tudni erről, hogy felismerje ezt az állapotot. Ezeknek az ösztönöknek egy
része belülről fakad, a másik részét a külső hatások (főképpen a fény) okozzák.
Van egy elmélet, mely szerint a nemes tojók és más üregben élő
madarak hormonális viselkedését erősíti ha a szemek egyre kevesebb és kevesebb
fényt kapnak. Beindulnak a hormonok, a testük azonnal válaszol, készülnek a
tojás rakásra és a költésre. Különösen ha a kaltijuk kicsi vagy még esetleg
hosszúkás is, akkor ez már szinte egy kész fészek a tojó számára, amit
védelmezhet. Vannak, akik ilyenkor azonnal nagyobb kalitba, röpdébe teszik a
madarat, ha az előtte lévő túl kicsi volt. Félhomály/sötét/kis hely: ezek
erősíthetik a hormonális viselkedést.
A tojók kb. 18 hónapos koruk körül kerülnek serdülőkorba, de
természetesen ez, akárcsak az embereknél, egyedfüggő. Van olyan tojó, aki 18
hónapos kora táján már tojást rak, nem gyakori, de már előfordult. A vadon élő
tojókkal ez nem fordulhat elő, ott más tényezők is közbe szólnak, amelyek
korlátozzák őket: a rendelkezésre álló fészeküreg, az élelemforrások, a
ragadozók és a stressz, de azoknál a madaraknál akik környezete nyugalmas, jól
gondozottak, ez előfordulhat.
Akárcsak az embergyerekeknél, ez a fiatal nemesek gazdái számára
is „embert próbáló” idő! Zavarodott viselkedés és hozzá testi változások………….
Az egyik pillanatban egy tökéletes, kedves madár, a másik
pillanatban büszkén kihúzza magát és úgy lépdel, sikít, morog, a szemei villognak
sőt harap is! Aztán kezdi elölről, látszólag minden ok nélkül! (Azok, akik már neveltek kamasz gyereket
ismerik jól ezeket a helyzeteket!) És ez 18 hónapos korától az első tojás
megtojásáig tart. De ahogyan a madár egyre érettebb, a teste lenyugszik,
megszokja ezt az új életszakaszt, megszűnik a hormonális túlfeszültség, a
viselkedése egyre kiszámíthatóbb és egyenletesebb.
A nemes tojók rágási igénye: Azok a nemes tojók, akik nem
elégíthetik ki fokozott rágási igényüket később a saját tollaikat és körmüket
kezdik rágni. Azt írják általában róluk, hogy a rágási igényük nem nagy, a
bútorok és a lakás egyéb dolgai biztonságban vannak tőlük. Ez azt a benyomást kelti mindenkiben, hogy
tényleg nem rágnak a nemesek. Lehet, hogy nem rágja szét a bútorokat, mint a
kakaduk és az arák, de rágni rág – főleg a tojók.
Amikor a tojóm kb. 18 hónapos volt üldögélt a kezemen (szeret
ülni a kezemen, a lába lóg lefelé), de ez most valahogyan más volt. Ült az
ujjaimon és elkezdte rágni a saját körmeit. Nem tollászkodott (ismerem, mikor
tollászkodás közben a körmét is rágja) hanem kétségbeesetten rágta a körmeit.
Azonnal eszembe jutott, amit a körömrágásról olvastam. A tojó csak rágta, rágta
egyre durvábban a körmeit. A hímem odanyújtott egy vékony, puhafa pálcát a
kezembe, én óvatosan, szelíden betoltam
a botot a tojó csőre és a körme közé. Lassan elkezdte rágni a körmei helyett a
botot. Mikor szálkásította az egészet, vett egy újabbat, majd még egyet……. Több
botot is szétrágott, mire elégedetten felnézett, aztán abbahagyta és boldog
volt! Ez volt a serdülőkor kezdete! Játékok és rágható anyagok a hormonális
nemes számára nem egyenlőek a hagyományos papagáj játékokkal! A hagyományos
játékok célja a szórakoztatás és a mentális stimuláció. A hormonos nemes tojó
számára olyan játékok (rágható anyagok) kellenek, amiket rombolva tud rágni,
tépni, szétszedni. A hagyományos játék leng, mozog, kihívás a madár számára. A
hormonális tojó játéka legyen könnyű, hogy megtudja tartani a lábával és
mozdulatlan, hogy ő közben tépkedhesse, mert a pálmafa vagy fa törzs sem mozdul
arrébb, míg ő a fészket kaparja belül..Így jól meg tudja fogni és rágni.
A hormonos tojó számára legjobb rágnivalók: nyár, fűz, juhar,
mogyoró, szőlő, kőris, éger fából készült botok kéreggel együtt, melyek karcsú,
vékony ostya vagy téglalap alakúak, jó a fűzfa gyűrű, a szőlő gyűrű (de mindig
győződj meg róla, hogy nincs permetezve), tobozok, tömörített papírgyűrűk. Néha
állatfelszerelési boltok rágcsáló osztályán is lehet ilyeneket kapni. Kézműves
üzletekben is körül lehet nézni, de mindig meg kell győződni róla, hogy a játék
nincs semmivel sem kezelve. Legyetek nagyon óvatosak a náddal, mert azt szövés
előtt gyakran kezelik rovarírtóval.
A játékot a kalit oldalára vagy a sarokba akasszuk, közel egy
kényelmes ülőrúdhoz, hogy jól meg tudja fogni a lábával és a csőrével. Jó ötlet,
hogy ha kinn van, kínáljunk fel neki
különféle dolgokat ezekből rágni. Nálam a kalit tetején van egy csukló
vastagságú nyárfa, melyet a tojó szeret rágni, különösen, ha kicsit
megpermetezem vízzel.
Az a véleményem, hogy meg kell tanítani rágni azokat a tojókat,
akik maguktól nem teszik. Fogd az ágat a kezedbe és tartsd oda a csőréhez,
bátorítva, hogy kezdje rágni. Segíthet, ha a kéregből egy kisebb részt előre
lehúzunk, hogy megízlelhesse a madár. Néha többször kell próbálkozni, hogy rájöjjön,
ez rágnivaló neki. Türelmesnek kell lenned. Ha először nem érdekli, próbáld meg
később is …. Lehet, hogy több kedve lesz hozzá. Amint megérti, mire is való ez
a játék, azonnal tegyél egy ilyet a kalitba is. Ha pedig azt látod, hogy a
tollait rágja akkor is ha kinn van a kalitból veled, akkor próbálkozz azzal,
amivel én tettem, óvatosan, finoman a tolla és a csőre közé tenni a rágnivaló
botot és dícsérgetni, ha elkezdi rágni azt.
Hormonális időben nem akar kijönni a kalitjából: Sok nemes tojó
viselkedik úgy, hogy az „ő háza az ő vára”. Ennek oka valószínűleg ösztönös,
hogy megvédje a fészket a ragadozók és más madarak ellen. Rá kell vezetni, hogy
számára egészségesebb, ha többet van kinn a kalitból. Több lehetőség is van
arra, hogy kihozzuk a kalitból, de a legegyszerűbb ha ő maga is ki akar jönni.
Néha, amikor a tojóm hormonos, elmondjuk neki, hogy megyünk játszani a
nappaliba, ott a játszófájuk, elmegyünk oda és hívjuk vagy a játékokat
csörgetjük, hogy ő is hallja a
hangjukat. Aztán vissza- megyünk a kalithoz és ő általában már táncol egyik
lábáról a másikra, mert ki akar jönni. Néha ugyanezt csináljuk, de nyitva
hagyjuk a kalit ajtaját és fél perc múlva megyünk érte, már a kalit tetején vár
minket táncolva.
Csípés: A tojónk szeret minket és nagyon ragaszkodó, de jaj
nekünk, ha a kezünket akkor tesszük be a kalitba, ha ő is benn van. Ez
valószínűleg ismét a fészekvédő ösztöne. Nem tolerálja, ha körülötte
nyúlkálunk, talán a vizét hagyja csak gyorsan kicserélni. Ha azonban kinn van a
kalitból, bármit megtehetek: játékokat cserélek, takarítok, ennivalót teszek
be, ülőrudat cserélek. Ha a kalit
tetején van akkor is megtehetem ezeket, csak akkor nem, ha BENN van a kalitban.
Kiabálás/hívás: Amikor a tojóm hormonális, akkor kiabál, ha a férjem, aki az ő kedvence, elhagyja a
szobát. A férjem gyakran visszakiabál neki:”Minden rendben, rögtön
visszajövök!” Ilyenkor általában még
egyet kiállt, majd türelmesen megvárja, míg visszatér. Akkor is hívja időről
időre mikor dolgozni van, munkába indulás után közvetlen kiabál neki pár
percig. Akkor én válaszolok neki és ettől megnyugszik, mivel a férjem ilyenkor
valóban elmegy otthonról. A kiabálás és a
kiabálás között is van különbség. Ha „kiállt-szünet-kiállt” akkor ez
általában hormonos időszak. Ha azonban egyfolytában kiabál, akkor ez azt
jelenti, hogy valamiért nem érzi biztonságban magát. Olyankor fordulhat ez elő,
ha a kalit közelében más papagájok is
vannak. Ilyenkor meg lehet próbálni a kalitot valahová máshová helyezni.
Durva harapás: Ez többnyire hormonális harapás. Akkor fordul
elő, mikor a tojó mozdulatlanul ül, a transz-szerű állapotban, üveges
szemekkel, látszólag érzékeli, hogy a közelében vagy, lát téged, mégis ha
nagyon közel nyúlsz hirtelen megrázkódik, mintha akkor ébredne fel és azonnal
kegyetlenül lecsap a kezedre. Próbáld megfigyelni a tojódat ilyenkor, hogyan
veheted észre, hogy transz-állapotban
van?! Figyeld a szemét, nagy és sötét, dermedten bámul vele,
esetleg a szárnyait kissé lebegteti, próbáld észrevenni a jeleket, hogy ha a
közelébe nyúlsz harapni fog.
Ő ilyenkor ideges, megijed a hirtelen hangoktól, a hirtelen és
gyors mozdulatoktól, főleg a teste és a feje közelében. Amikor a tojónk
hormonos tudatosabban mozgunk körülötte, lassabban és óvatosabban. Megpróbálunk
megbizonyosodni róla, hogy lát és hall minket, a mozgó kezünket és nem
feltételezzük, hogy érzékel minket arra alapozva, hogy felénk fordítja a
tekintetét. Csendesen és finoman beszélünk vele, nem hangosan és lelkesen,
hanem békésen, nyugodtan és szelíden. Amikor így mozgunk, ahogyan leírtam a
tojóm néha kitámad vagy odacsap (általában a gyűrűmet éri el) mert úgy tűnik
több időre van szüksége, hogy felismerjen minket, a barátait, ilyenkor
védekezésképpen ritkán csíp meg minket… talán csak odanyomja a csőrét vagy csak egyet koppint a csőrével a
kezünkre. A szándéka az, hogy megvédje magát ösztönösen de valami visszahúzta a
csípési szándéktól őt. Néha megállja, hogy megcsípjen minket, de VALAMIT KELL
HARAPNIA, ilyenkor gyorsan adok a csőrébe valami rágható játékot és azt azonnal
elkezdi rágni. Egy pár rágható játékot tartani a kisasztalon vagy valahol a
kezed ügyében nagyon hasznos dolog, ha a
tojó kinn van.
Gyakorlatok: Ha lehet, próbáld rávenni őt néhány szárnycsapkodós
gyakorlatra. Ez fizikálisan fitten tartja őt és segít az energiáját lekötni. Ez
talán sok munka, de nem igazán az, mert lassan napi rutinná válik, ha rájössz,
hogyan kell csinálni.
Türelmesnek kell lenned vele, míg megtanulja, mik a rágható
játékok és rágja is azokat. Még több türelemre lesz szükséged, míg megtanulod a
testbeszédét és azt, hogyan kerüld ki a csípéseket.
Reméljük, a fenti információk segítenek valamelyest.
Forrás: Land Of Vos
PDR – Female
hormonal behavior
Eredeti szöveg: http://www.landofvos.com/phpBB2/viewtopic.php?f=2&t=511
Fordította: Hunyadi Katalin
Az inspirált ennek a
fordításnak az elkészítéséhez, hogy
ismerőseim, akik nemes tojót tartanak sokszor panaszkodtak a tojók durva
és kiszámíthatatlan viselkedésére. Azt hiszem, ez a pár oldal hozzásegítheti
őket, hogy kezelni tudják ezt, azokban az időkben pedig, mikor a tojó nincs
párzási időben ugyan olyan kedves és barátságos, mint a hímek. A transz-szerű
állapot egyébként a hímeknél is tapasztalható. Egyik évben az idősebb nemes
hímem beköltözött egy macskajurtába, amiben egyébként a madaraim játszani szoktak.
El is kezdte védeni, annak rendje és módja szerint, sőt amikor esteledett, már
félhomály volt, ugyanolyan transz-szerű állapotban ült benn és bizony párszor
az is előfordult, hogy ha benyúltam érte, hogy eltegyem a kalitjába aludni,
hirtelen megrázkódott és szinte azonnal csapott is a kezem felé. A jurta
azonnal kidobásra került, de a párzási időben én is hasonló módon nyúlok be a
kalitba, ha valamit cserélni kell, mert látom a szemén, hogy egy másik
dimenzióban van, nem érzékeli hogy ott vagyok.
Úgy gondolom, ha valaki a
fenti tanácsokat helyesen alkalmazza nemcsak megkönnyíti az együttélést a
tojóval, hanem a kapcsolatuk is sokkal szeretetteljesebb lesz, mintha
egyszerűen nem engednék ki a kalitból a tojót, mert csíp. (Sajnos, nagyon sok
helyen fajul el idáig a dolog vagy egyszerűen eladják, mondván, hogy túlságosan
vad.)
Ezeket a madarakat mi
fogadtuk be a házunkba, nem ők kérték, hogy velünk élhessenek, én úgy gondolom,
hogy ezért kötelességünk megfelelő módon tartani őket, nem csak szép piros
szobadíszként./A fordító megejgyzése/